Előbb jön a döbbenet, aztán a jajanyám. Mert addig muszáj rájárni, ha csak egy négyzetcentiméternyi törésért is, amíg el nem fogy, vagy valaki jól el nem rejti előlünk. És azért tíz négyzetcentiméter, tudjátok... az...izé...sok.
Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
1 tk só
22 dkg nádcukor
2 tojás
25 dkg liszt
1 tk sütőpor
12 dkg durvára vágott dió
20 dkg magas kakaótartalmú étcsoki, szintén felaprítva (kis csokilencse mégjobb lenne...)
A vajat keverjük jó habosra a cukorral, majd egyenként dolgozzuk el benne a tojásokat. Utána adjuk hozzá az összes többi alkatrészt, jól keverjük össze. A masszából sütőpapíron formázzunk 6-7 cm átmérőjű hengert*, csomagoljuk folpackba, és tegyük hűtőbe1-2 órára, de maradhat egész éjszakára is.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra, szeleteljük fel a hengert (folpacktól megszabadítva) félcentis szeletekre, és sütőpapírral borított tepsiben süssük 10-12 percig a szépen egymás mellé rakott kekszeket. Rácson hagyjuk kihűlni.
*A recept ihletadójában, a Szakácsok könyvében így van, de mi nem formáztunk hengert, a masszát hűtöttük, majd diónyi darabokat szakítottunk belőle, és a tenyerünk között nyomkodtuk laposra. Azért lett ilyen szép rusztikus.
Forrás: www.maimoni.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése